HTML

Holy's playground

This is Holy's playground. ...no i'm not gonna share every moment of my life but i'll tell you a thing or two about the life...

Friss topikok

  • orew: mi van azokkal az emberekkel akiket keptelenseg felebreszteni "csipkerozsika" almukbol? mert elhis... (2010.10.19. 11:30) Csere
  • gazsyka: A kissé offenzív hasonlat tökéletes megvalósítása, megtekinthető mozgókép formájában. South Park ... (2010.04.06. 01:58) Koldus
  • .Byron.: Azért támadtalak meg, mert a mondanivaló ettől a ponttól kezdve kezd kicsit ingatag lenni. Hozzát... (2009.10.06. 09:33) Iskola, munka, összeesküvés
  • Holy87: @RockJoe3: nos nyilván igazad van ;) (2009.08.08. 14:16) Az MSN szokásaimról

Linkblog

Látod, hogy vannak

2011.06.21. 22:54 Holy87

Látod, hogy vannak, így lenni akarsz.
A következő pillanatban már a csillagokkal kacagsz.
Ők csinálják, hát te is csinálni kezded, s felrajzoljátok az égboltot. 

Az égbolt készen, hát játszunk valami mást.
"Pusztítsuk el a másét!" - hangzott el a szándék.
Csordába tömörülve világodra törnek,
sokáig nem érted: "Ennek ki örülhet"?

Mint alkotói vénád apadni lészen,
elkezded megértni mit néz a vétkes.
Egy leszel közülük, pusztítóknak ura,
Kezed után nem marad, csak halálnak pora.

Emberré lettál hát.

--------------------------------
Tudod minden úgy kezdődött, hogy úgy döntöttél, ha Te vagy. Az isteni erőtől izoláltad magad, úgy döntöttél látsz még másokat. Azt mondtad, hogy "Ők nem én vagyok, ők mások" - holott mindenki egy tőről fakad.
Úgy döntöttél, hogy ők bizony nem ugyan ott vannak, mint te, kicsit távolabb. Lett tér.
A térben felfedezted, hogy vannak anyagok. Bolygók ezek s csillagok. Mások kreálták ezeket, de felfedezted, hogy ezek bizony szépek. Létrehoztad a  saját rendszeredet. Élőlények telepedte rendszeredbe, kiket elkápráztattál égi testeiddel, csodálatos formákkal, melyek egyediségét jelentették termékednek. 

Hosszú ideig béke honolt rendszeredben, mígnem "Pusztítsuk el a másét" - s testvéreid világodra törtek. A veszteség hatására evmilliókat ültél együltő helyedben - feladtál minden reményt, hogy újra felépítsd a világodat. Dühösen álltál fel, s először az életben érezted azt, hogy "ha nekem nem lehet, másnak sem lehet!".
Bejártad hát az univerzumot, s amit érdemesnek találtál, azt porig romboltad.


Millió évek rombolása után lelked békére lelt, s beláttad, hogy nem tudsz józan ésszel bánni erőddel. A kezelhetetlen erőt tehát meg kell vonni önmagadtól. 
Emberré lettél.

Megiszol három sört az este és ilyen baromságot írsz...
Most komolyan, ez mire volt jó?...
Köszi, puszi!

Szólj hozzá!

The meaning of... 2k11 q1

2011.01.30. 23:58 Holy87

Egy ideje agyalok ezen a dolgon tudod. Sokszor kétségbe voltam esve, mert azt gondoltam, hogy az egész egy egyszerű értelmetlen hülyeség. Nem értettem a miértet - összezavart, hogy mások mit mondtak és gondoltak. Most először az életemben úgy érzem, megvan a fő mozgatórugó!

Vannak ilyen közhelynek hangzó, de valamiért mintha mégis igazak lennének dolgok. (Tudom, ez egy baromi ronda, több sebből vérző mondat - valamint "költői szabadság" )
Ott van pl. az, hogy az élet értelme, az, hogy boldogok legyünk.
Ezen a vonalon indultam el. Oké, tegyük fel, hogy ez a végcél - legyünk boldogok.

Mi okoz örömöt, boldogságot?  - tettem fel magamnak a kérdést.
A válasz hamar beugrott - hát a jó kommunikáció! Ezt boncoljuk, mert ez a legfontosabb tényező. Számomra akkor jó a kommunikáció, ha a partnerem fejében pontosan az a dolog jön létre, mint amit szerettem volna. Nézzünk erre példákat:
- Felveszem a legszebb pólómat - mire a haver megdícséri, hogy "aztaQ dejó pólód van!"
- Írok egy négy akkordból álló kis nótát, és a Czimbi azt mondja, hogy ez nagyon szép! Sweet!
Mindenkivel megesett már az, hogy öt perc alatt összeherkodott valakivel, mert volt egy elég komoly egyetértésük valamiről. Pl:
- szereted a Guns 'n Roses-t? 
- Aha! Állat jók!
- igenigen és az a kedvencem tőlük, amikor...
- wow nekem is!!

Ismerős a szitu nem? A másik fejében pont az lett, mint a tiedben. Örülsz, hogy egyetértett veled valamiben.

Nagyon jól esett pl az, hogy annó mondtátok, hogy jók az írásaim.

A lényeg tehát az egyetértés. Ha egyetértés van, akkor pont ugyan az jött létre (vagy már ott volt) a másik fejében, mint a tiedben. Magyarul ő egy részben pontosan megegyezik teveled.

Na akkor jön az elvont rész - tudod, mindig kell egy ilyen..
A te fejedben lévő gondolat kié? A tiéd persze. Ha ugyan az a gondolat jött létre a másik fejében is, mint a tiedben, akkor már mondhatni létrehoztad magad őbenne. (!)

Az egyetlen cél, vagy jelentés / értelem, az az, hogy konstans validitást kapjunk. Minden ebbe az irányba teker a világon. Létre akarod hozni magad lehetőleg mindenben és mindenkibel. Minden akarsz lenni. Ez a fő mozgatórugó. Lenni akarsz. Ez a vágy pedig nem válogat.

Nézd meg: a nő, akinek megérzed a parfümjét, mit akart? Azt, hogy megérezd, vedd tudomásul, hogy ő létezik! Ha tudomásul vetted, akkor más nyert is. Még egy helyen lett! A te fejedben. 


Miért beszélgetnek az emberek? Imádják elmondani, hogy ők kik valójában, s mégjobban szeretik, ha elismerik azt amik ők. Próbáld ki! Tucatszámra szereztem haverokat mindössze azzal, hogy meghallgattam őket, s nem értékeltem. Imádni fognak érte. (nagy trükk mi?)

A zenész óriási késztetést érez, hogy a gondolatait (önmagát) megossza másokkal - s visszaigazolást kapjon művéről.

Te magad is szereted megmutatni a szeretteidnek, barátaidnak, ha valamit jól csináltál nem? Naugye. De ha belegondolsz, nem a megmutatás okoz neked örömet, hanem az elismerésük. Így már mindenki fejében az jött létre, hogy jól csináltad. Elismertek Téged - méginkább létezel.

Mondjak még példát? Klasszikus ilyen, amikor viccet mesélünk. Azt reméljük, hogy a másik is viccesnek találja. Ha nevetett, nyertél...

 

Szeretném meghallgatni vagy elolvasni a te álláspontodat a témában.
Puszillak!

Szólj hozzá!

Attitude

2010.06.14. 17:27 Holy87

A szél a fülébe suttogta, hogy van egy vidék, hol már nem emlékeznek, s nem tudják hogyan kell. Már elfelejtették, hogy kik ők, s hol is vannak valójában.

Rombolnak. Nem gonoszak ők, csupán buták, s már nem egy játékot játszanak, hanem a játék játssza őket. A játék rabszolgái lettek, s többé nincs menekvés. Minden perc arról szól, hogy gyönge testük megélje a holnapot. A jéték neve emberi lét.

Tudta, hogy társai csapdába estek, s azt is, hogy ha társai elesnek, az ő világa is meghal egy kicsit. Hosszú útra kelt s a fizikai univerzum egy távoli pontjáról a Föld felé vette az irányt...



 

Még sosem látott ennyire kihalt vidéket. E távoli naprendszer mindössze egy planétáján volt "élet". A Föld körül rengeteg őhozzá hasonló, de már süket és vak - "játék lázban" égő társát látta, kik épp a kényszer pihenőjüket tartották - emberi testek hiányában.

- Ráleltem, ez az a hely. Gondolta magában.

Szándéka az volt, hogy az eltévedetteket útba igazítsa. Tudást akart adni nekik, hogy újból dönthetsenek arról, akarják-e játszani az élet nevű dolgot.
Szólni akart az emberekhez, de már egy sem volt köztük, ki értette volna szavát, így hát körülölelte a bolygót, s mikor legközelebb felkelt a nap, néhányan már tudták, hogy eljött AZ az erő, melynek létezését eddig csak sejtették. Legyenek ők a próféták.


A próféták még nem voltak teljesen az anyag rabszolgái, ők még léteztek s kommunikáltak a szellemi síkon. Az Ő üzenetén sajnos nem értették meg, de tudták, hogy céllal jött, s hamarosan nem csak érezni, de látni is fogják.

Eljött az éj, s tűzgolyó formájában leszállt a földre...
Testet öltött s beszállt az élet nevű játékba. Hamar jött a keresű tapasztalat, hogy hiába a szellemi erő - a hideg az hideg, az éhség fedig éppúgy fáj, mint méterekről leesni a gyümölcsfáról. Először tapasztalta meg a fizikai univerzum erejét, mely sokszor elbánt vele, mire megtanult életben maradni.

Óriási tudást, valódi fényt hozott a bolygóra, de már túl nagy volt a butaság. Tanításait a próféták közül is csak nagyon kevesen értették meg. Ennek okán sokan elfordultak tőle, s megkérdőjelezték az erejét. Habár rengeteget tudott, tudását nem volt már kinek átadnia.

Úgy gondolta, akkor jár sikerrel az emberek tanítását illetően, ha megfelelően alacsony szintre tudja lebontani anyagát, ha az ő nyelvükön tud beszélni. Ehhez emberként kell gondolkodnia és léteznie. Célját fel nem adva, még emberöltőkön keresztül járt-kelt a többi ember között.

Eldobta képességeit, s ember módjára küzdött a hétköznapok ellen, az életbenmaradásért, másokért.

Olyannyira belefeletkezett a játékba, hogy amiért egykor útnak indult, távoli emlék volt már csupán. Figyelmét lekötötte a hajsza az életben maradásért, s célját elfeledte...

Nem Ő volt az első vagy egyetlen, aki megpróbált segíteni ezen a populáción - láthatod, eddig még mindenki elbukott (?)

Szólj hozzá!

Koldus

2010.03.31. 23:04 Holy87

 

Többek kárára, kevesebbek örömére ismét firkantok valamit.
Remélem Byron mester elnézi nekem, hogy közkincssé teszem gondolataimat hogy ismét az antiszociális nézeteimmel fertőzöm az amúgy sem kicsit züllött társadalmat.
A következő sorok a véleményemet fedik, nem a valóságot. Sokszor tényként írok le bizonyos dolgokat, kezeld őket véleményként.

Néha felteszem a kérdést embereknek, hogy adnak-e a koldusoknak, tarháló punkoknak stb. Főleg mindig a miért? érdekel. Miért ad, vagy miért nem?

Van egy, ami megragadt a fejemben, mert elég jó oknak találom: Azért nem ad, mert nem tud adni mindenkinek. Pl ha ad egy bizonyos napon az elsőnek, akkor a másodiknak már nem tudna, mert "nem marad fölös pénze", de nem az ő tisztsége megítélni, hogy kinek kellene adnia és kinek nem.

 Van olyan ismerősöm is, aki azt mondja, hogy miért ne adjon? Megengedheti magának, hogy néha "odavet" egy százast. Úgy gondolja, helyesen cselekszik, és örömet okoz vele a másiknak.

 

"Örömöt okoz vele a másiknak"
Na nézzük csak ezt meg! Te hogy érzed magad, mikor kölcsön kell kérned, vagy nem is biztos, hogy kölcsön, mert mondjuk aput pumpolod le? Jó érzés ez? 
Valahonyszor ez előfordult velem, az egy darab szar vagyok érzés fogott el. Elismerése annak, hogy a saját erőmből nem megy, mások segítségére szorulok. (valószínűleg nem kéne ezt éreznem/gondolnom, de tudod, megalomániás vagyok)

Egy koldusnak mit gondolsz, mennyi önbecsülése lehet? Mennyire fontos dolog az önbecsülés?
Minden egyes adott forinttal egyre inkább rontasz ezen, rontasz az állapotán. Egyre igazabbá válik számára az, hogy ő egy rakás szar, hogy teljesen mások kegyességére van utalva, hogy önmaga már képtelen bármit is tenni önmagáért.
Mi az, amit egy ilyen ember akar az élettől? A halált - de minnél előbb.

 

Értelmetlen pénznyelő
Kérem tegye fel a kezét az, aki látott már olyan csövest, aki nem ivott!
A hangsúly nem is ezen van. Itt áll előtted egy ember, akinek -1 az önbecsülése - igazából már azt sem bánja, ha meghal, a lényeg, hogy ne fájjon. A gyors halálra és a ne fájjonra régi recept ugye a filléres alkohol. Hidd el, az a szerencsétlen magától is megdöglik, nincs szüksége a százasodra és arra sem, hogy még tovább rombold az önbecsülését.

A legtöbb csövi ugye már teljesen zombi - automataként működnek és ezerrel vágtatnak a halál felé. Ezeken azt gondolom se Te se én se más nem tud már segíteni, szóval minek fordítsunk rájuk energiát? (Minek adjunk nekik pénzt?)
A termelni képes életerős emberek energiáját szipolyozzák el, s semmit a világon nem adnak cserébe SENKINEK.

A legtöbb tarháló fiatal (punk vagy nem punk) simán képes a munkára. Ha adsz nekik, azzal megerősíted bennük azt a tudatot, hogy a koldulás is egy megélhetési forrás, egy alternatíva az életre. Kétlem, hogy a javát szolgálod ezzel, vagy örömet okoztál neki, azzal, hogy hozzájárultál a kannásborhoz, amit majd megvesz - ezzel is butítva önmagát. Szerencsétlenből majd munkanélküli lesz, akit majd megint eltarthat az állam. Adj csak neki, de utána kuss, és nyőgd az adóterheidet!

 

Konzervált koldulás
Azzal, hogy adsz a tarhálónak, teszel azért, hogy NE legyen vége a koldulásnak. Az az egy, aki kapott, úgy gondolja majd, hogy "igen ez egy megélhetési forrás, és meg sem kell mozdulnom".
Képzeld el, ha soha senki nem adna! Nem lennének koldusok! Vagy mind megdöglene, vagy a szükség rávenné őket, hogy kezdjenek valamit magukkal. Még az is elképzelhetőnek tartom, hogy elmennének dolgozni - napszámosnak vagy tudomisén minek.

 

Utcakép, parkok, gyermekeid játszótere


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Ismerős a látvány? Csíped? Esetleg okádsz tőlük?

 

Mit tegyek?
Ha úgy érzed, mindenképp adnod kell valakinek, hogy meglegyen a napi jó cselekedet, akkor javaslom pl a Heim Pál gyermekkórházat, de semmiképp ne adj a patkányoknak! Utalj át napi 100 Forintot, s meglásd a gyermekek szebben mosolyognak majd rád ;) (asszem jelentkezem oda marketingesnek/PR-osnak)

Köszi, h elolvastad!
Szép napot/estét

 

1 komment

Megalkuvás

2009.12.03. 21:37 Holy87

Erőteljes túlzással, de mondhatni közkívánatra írok ma valamit, s jönnek majd az okosok, hogy nem is kellett volna, mert úgysem úgy van, ahogy írtam.
No nembaj, azért ismét leírom a véleményem erről-arról.

Sokszor tapasztalom, hogy emberek hiszik és mondják, hogy "az életben sokszor meg kell alkudni", "az élet arról szól, hogy kompromisszumokat kötünk, megalkuszunk".

Ezt a megalkuvás dolgot szeretném boncolgatni. Mit is jelent pontosan ez a szó?
Segítségemre hívtam a Magyar Értelmező Szótárat, melyben a következő található:

Megalkuvás - Az a magatartás, ill. tény, hogy valaki kényszerűségből, gyengeségből stb.  megalkuszik vmivel.
Megalkuszik - Kényszerűségből, gyengeségből stb. enged álláspontjából.

 

Az ember bizony tényleg sokszor megalkuszik. Vegyünk egy egyszerű példát az életből.

Szeretnél egy spinét, s el is képzeled, hogy milyen nőre van szükséged. Elképzeled, hogy hogyan néz ki, milyen belső értékei vannak, s milyen jól érzitek majd magatokat.
Teszem azt ketten jönnek kapásból, de még csak távolról sem passzolnak az elképzelésedhez. Minden probléma nélkül elhajtod őket. Nagy sokára jön csak egy olyan, akire úgy 70%-ot adnál. Ez már azért elég jó nem? Mondjuk szép, de elég buta, vagy fordítva - marha kedves és inteligens, de nem másznál rá.
Tudod, hogy nem lesz minden olyan szép, mint ahogy eltervezted, de sebaj, megalkuszol, bevállalod.
Hosszútávon boldog leszel? Aligha hiszem... Nekem ebben az esetben csak az járna a búrámban, hogy bizony lehetne jobb csajom is, mert vannak odakint jobbak...

Másik: állást keresel, lehetőleg nem túl messze, lehetőleg 'jópénzé de mondjuk nem élet halál kérdése, hogy azonnal munkába állj. Mondjuk találsz is egyet, ahol jól megfizetnek és a meló is rendben, de 2 órára van a lakhelyedtől. Ha ezt bevállalod - leadsz az igényeidből, miszerint a közelben legyen - akkkor 2 hónap után utálni fogod az egészet, mert kurva messze van. Hosszútávon szar lesz neked.
Találsz egy másik melót a közelben hál istennek, de jóval kevesebb pénzért. Egyből bevállalod, mert ennél a napi 4 óra utazásnál bármi jobb. Aztán fél év után kezdi el baszni a csőrödet, de nagyon, hogy nem tudsz gyarapodni, mert nem elég a fizu. Ismét megalkudtál, ismét beszoptad.

Jójó Dávid most hoztál 2 példát, amikor nem volt jó megalkudni, de attól még sokszor meg kell!
Miazhogy kell? Kényszerűségből? Ki a tököm kényszerít téged az életben bármire is?
A körülmények!
A körülmények? Ki alakítja azokat?
Komolyan kérek mindenkit, hogy írjon már be ide egy olyan helyzetet, amikor egy illetőnek nincsen semmilyen választása! Kérlek!
Egyvalamit azért gyorsan még itt elárulok: ha látszólag semmi más opció nincs, csak hogy megtegyél valamit, akkor még mindig megölheted magad! Nem viccelek, ha ismersz, akkor tudod, hogy komolyan mondom ezt. Ha kényszerítenek, akkor még minding ott a lehetőség, hogy megölöd magad, így nem teszed meg azt, amire kényszeríteni akartak. Ha viszont nem ölöd meg magad, akkor TE döntesz úgy, hogy inkább megteszed azt, amire kényszerítenek.
Egy barátom mesélte, hogy látott egy videót, melyben egy ázsiai csajt erőszakolnak meg. A csaj gyönge volt s látszólag nem tudott mit tenni a szitu ellen, de mégis tett. Elkezdett okádni és belefolytotta magát a saját hányásába. Élt a választási lehetőséggel. Úgy döntött, hogy ő bizony inkább meghal, minthogy megerőszakolják.

Durva dolgoknál kötöttem ki ismét :)
Na mind1 - szóval azt gondolom, hogy soha senki senkit nem tud semmire kényszeríteni, ezért ezzel nem lehet a megalkuvást indokolni.

 

"gyengeségből enged álláspontjából" -- hát ez csodaszép, én sem mondhattam volna szebben :)
Az ember sokszor attól fél, hogy "jajj ha most nem élek ezzel a lehetőséggel /ami egyébként elég jó/, akkor nem lesz másik" - Ez a gyenge és gyáva ember. Na az ember csak ne féljen ettől. Hiszem és tudom, hogy az aki kitart a céljai mellett, az el is éri azokat!

Nagyon durva értelemben véve a megalkuvás kb ez: beleegyezem abba, hogy a céljaimat ne érjem el, csak részben.
Nem hiszem, hogy ez volna a boldogság forrása, de ezt majd mindenki eldönti.
Az ember, ki megalkuszik, elismeri, hogy gyenge, s jobbat képtelen összehozni. Ez a gondolat egyenlő az öngyilkossággal. Az ember ki azt hiszi, hogy képtelen, az halott.

 

Egy percig el ne hidd senkinek, hogy nem lehet minden tökéletes, hogy nem lehet minden úgy, ahogy azt megálmodtad! Akik ezt mondják neked, azok valószínűleg megalkudtak az életükben...


Tűzd ki a céljaidat, söpörj félre minden akadályt, s nyomd padlóig a gázt!

 

Kis extraként elmesélem, h mi van velem mostanában.

Az első és legfontosabb: Minőség díjat nyert az www.irodahaz.info projektünk, melyet idén áprilistól szeptemberig fejlesztettem (persze nem egyedül)! Kollégával bekereteztettem magamnak egy másolatot az oklevélről.
A portállal együtt fejlesztettünk egy CMS rendszert, mely ezek szerint csillagos ötösre vizsgázott. Igazából ez a díj az egész éves munkánkat értékeli :)

Igazság szerint mérhetetlenül büszke vagyok magamra - ez a 2. olyan projekt, ami valamilyen díjat nyer, s nekem benne van a kezem. (A másik a www.andragogus.hu) Zárójelben jegyzem meg, még csak 1.5 éve vagyok ebben a szakmában.

 

Jó rég firkáltam ide, ami részben azért volt, mert Byron megmondta h nem kéne írnom, másrészt pedig rohadt sokat melóztam bent az utóbbi időben. Rendszeresek az este 7-8-ig elhúzódó munkanapok, mert szeretem amit csinálok.

Ősszel másodszorra is megdöglött a laptopom. Leveleztem az Albacomppal - felkínáltak nekem egy cseregépet, mely nem igazán fogott meg. Nem fogadtam el a masinát, mire mondták nekem, hogy semmi gond - visszakapom a vételárát az enyémnek, ha szépen leadom a többi tartozékát, s az eredeti számlát.
Na itt kezdett bonyolulttá válni az ügy, ugyanis és a 2. tulaj vok, s az első tulaj sem kapott róla számlát, mert a gépet nyerte! Egy átvételi elism. volt minden papírja a gépnek (+ a garipapír). Ezt elfaxoltam az Albának - három hétre rá kapom az ímélt, hogy szar van a palacsintában, ugyanis megvan az eredeti számla -- Az Albacomp 0 azaz NULLA forintért adta el a gépet anno a Microsoft-nak, aki tovább ajándékozta az első tulajnak (akitől én megvettem). Szóval nagyon rendesek voltak az Albások, mert felajánlottak nekem 3 lehetőséget: visszakérem a vételárat - azaz bemegyek és ők kifizetik nekem mind a NULLA forintot a mancsomba, vagy a hibás régi gépemet 50.000Ft-ért beszámítják egy tök új gépbe, amit én választok ki (majdnem 3x ennyibe került nekem a használt gép), vagy pedig elfogadom az először felajánlott gépet. Így lesz nekem holnap egy vadiúj gépem, ami nem mellesleg ELADÓ!

Itt tudod megnézni: http://hardverapro.hu/apro/elado_egy_vadonatuj_albacomp_notebook/friss.html

Egyébként most potom pénzért a tied lehet - ha megnézed a termékinfót (a linken találod), akkor látszik, h egy ugyan ilyen gép kisebb vinyóval 190.000 Ft.
Tőlem kapsz egy bontatlan gépet, 1 év garival 30-al olcsóbban.
Egyébként ez a gép szvsz többet tud, mint amire egy átlag felhasználónak szüksége lehet :) Na elég a marketing rizsából, ebben még nem vagyok jó:

 

Szólj hozzá!

Let's play a game!

2009.09.08. 22:06 Holy87

A hétvégén egy kedves barátom segített ráébrednem, hogy nem kicsit, hanem kurvára őrült módon működtem az életem egy bizonyos területén. Hogy hogyan jutottam el idáig, azt fedje homály. Lássuk!

Játsszunk egy játékot!

A játék célja az, hogy kinyírjuk egymást. Úgy igazán. Nem az a lényeg, hogy a tested meghaljon, hanem az, hogy mentálisan egy darab szarrá válj.

A test halála az egy piti dolog - majd lesz másik, de elméd az csak egy van. Hopp, elköptem magam - nem vagyok materialista. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Materializmus)
Nem isten(ek)ben hiszek, vagy "sorsban", s nem is valamilyen általunk befolyásolhatatlan, felettünk álló erőben, hanem az emberi lélek létezésében. Ez vagy te, ez vagyok én, s más emberek is ezek. (egyéb iránt jó érzés tudni azt, hogy általában nem agyak beszélgetnek, hanem szellemi lények emberi testben...)

Szóval a test halála egy piti dolog, nem okoz maradandó károsodást (gondolatmenetem szerint), viszont ha valakinek sikerül az elméjét lezúzni, na az jódarabig nem áll fel. Ha már játszunk, játsszunk nagyban! Nem?

Na de mi kell ahhoz, hogy kárt tegyél egy másik szellemi lényben? Nos a testeddel nem fogsz tudni kárt tenni benne, de még csak a máshogy sem. Egyedül ő képes degradálni önmagát. Tehát mit kell tenni? El kell érni, hogy degradálja le önmagát.
Na jó, de azt hogy?
Egy nagyon jó módszert találtam erre - érd el, hogy ártson neked! Ha lehet minnél többet, minnél többször, minnél nagyobbakat!
Ház egy egy faszság! Attól ő miért menne tökre?
Elmélet: az ember alapvetően jó. Az alap természete a "jó", s nagyon kínosan ügyel arra, hogy az "adott jó" és a "kapott jó", valamint az "adott rossz" és a "kapott rossz" balanszban legyen. Pl.: megfigyelhető, hogy egy igazán becsületes emberrel egyszerűen nem történnek rossz dolgok...
Az az ember, aki etikátlanul viselkedik, megszopatja önmagát. A dolgok majd úgy alakulnak, hogy szopni fog. (a dolgok természetesen nem önmaguktól alakulnak úgy...)
Az ember, aki nem tudásából adódóan hibákat követ el egy adott területen, inkább felhagy az adott területen való mozgással, nehogy több hibát követhetsen el.
Az ember, aki rossz dolgokra használja egy bizonyos képességét, el fogja veszíteni azt a képességét, nehogy árthasson vele.
Ezek a dolgok mind-mind megfigyelhetőek, akár a saját életedben is. Egy oka van eme jelenségeknek: az ember alapvetően jó.

Nos tehát érjük el, hogy az "ellenfelünk" megszopasson bennünket, s ebben a pillanatban meg fogja büntetni önmagát ezért. Kisebb, kevesebb lett a másik? IGEN!
Akkor a módszer működik.

Beláthatjuk, hogy a játék IGAZÁN ŐRÜLT, s józan ésszel gondolkodva nincs győztes. Ha viszont kellően aberráltan gondolkozunk, akkor "csak az számít, hogy én nyerjek". Az állítólagos "győztes"  megközelítőleg csak pillanatokig "örülhet", mert utána ő is megdöglik - vagy a fájdalomtől, melyet begyűjtött a másiktól, vagy önmagával végez, miután ránéz arra, hogy épp kinyírt valakit. (tudod, ő is alapvetően jó!)

Na én pár évvel ezelőtt szereztem egy optimális játszótársat, akivel szopattuk egymást kő keményen :) A játékot nem tudatosan játszottam, rabjává váltam, s közben azt sem tudtam, hogy mit is csinálok. Azt éreztem, hogy valami nincs rendben velem, de nem tudtam megmondani, hogy mi az. A hétvégén rájöttem, és kurvára megkönnyebbültem, amikor felismertem, hogy mit is játszom. 

Akkor ezennel hivatalosan is kiszállok a játékból!

GAME OVER

5 komment

Iskola, munka, összeesküvés

2009.08.08. 19:13 Holy87

Egy ideje bassza a csőrömet a dolog, hogy látom a barátaimat, ismerőseimet, kortársaimat, ahogyan bukdácsolnak az iskola és a munja területén. Írok erről.

"Végeztem egy felmérést"  - az utolsó másfél évben rendre megkérdeztem az ismerősöket, vagy akikkel megismerkedtem, hogy jelenleg mivel foglalkoznak (a 99% tanul), és hogy mi a jövőjük? Azzal amit tanulnak, mit fognak kezdeni, mi a céljuk a megszerezhető tudással, hogy lesz, mint lesz?

A felmérés egyhangú eredménye az, hogy az embereknek halvány lila fingjuk sincs arról, hogy egyátalán mit tanulnak (meg tudják nevezni a szakot stb, de nem tudják, hogy mire jó), arról, hogy mire lesz jó az, amit tanulnak, arról, hogy mit fognak dolgozni, illetve arról, hogy suli után mi lesz? A legtöbbnek ötlete sincs, hogy mihez kezdjen a suli után.

De bakker, mi ez a rohadt bizonytalanság? Mi az oka ennek?
Na eddig tényekről beszéltem, most viszont a véleményemet fogod olvasni!

Az iskolarendszernek egyátalán nem célja az, hogy olyan emberek kerüljenek ki az iskolapadokból, akiknek eladható tudásuk van, akik munkaképesek. Eszméletlen mennyiségű haszontalan információval látnak el, olyan dolgokkal, melyeket valóban a büdös qrva életben nem fogsz használni.
Véleményem szerint az iskolában meg kéne tanulni írni, olvasni, számolni (alapműveletek mindössze), főzni - háztartást vezetni. Ehhez hány évre van szükség szerintetek?...
Kérem tegye fel a kezét az, aki nem matektanár, és az érettségi/egyetem után szüksége volt arra, hogy levezetse a másodfokú egyenlet megoldóképletét, vagy bebizonyítsa, hogy a "gyökkettő" irracionális szám?
Azt hiszem, a legtöbbünk egyetért abban, hogy a 12-17 év alatt, amíg az iskolapadot koptattuk, felmérhetetlen mennyiségű haszontalan tudást akartak belénk verni. Valahogy összehoztunk egy osztályzatot belőlük, és elfelejtettük őket örökre.

A világ abba az irányba megy egy ideje, hogy diploma nélkül nem vagy senki, minden jó álláshoz diploma kell. Ezt nyomják a tanárok, a nagyokos családtagok stbstb. Az emberek ezt simán elhiszik, mert annyi helyről jön ez az információ. A munkaadók és a HR-es kiccsajok is emberek, így ők is elhiszik ezt. Ezek után már tényleg csak diplomás embert fognak felvenni, így pedig valósággá válik az egész állítás, és ez méginkább megerősíti az egész mechanizmust. Ez egy fasza kis spirál. Egyre többen hisznek benne, és egyszer csak arra ébredünk, hogy  az újságban csak olyan álláshirdetés szerepel, melyhez diploma kell.

Mi a diploma értéke?
SZVSZ lófasz. A legtöbb ember már a középiskola elején elveszíti a fonalat, mert nem tudnak a tanárok oktatni. Mire az egyetemre kerül, agymosottan (azt gondolván, hogy neki diploma kell, hogy találjon egy jó állást), már réges régen nem tud tanulni. Az egyetemen a kurva sok, valódi tudást nem adó tantárgyat próbálja magolni, valahogy összehoz, összecsal egy kettest, esetleg jobbat, majd a hétvégéken csatak részegre issza magát, csak hogy kicsit távolabb kerüljön a valóságtól. Persze ez az egész egy jó bulinak van beállítva.
Megkérdeztem néhány diplomást, hogy na és most? Most mit tudsz dolgozni?
Egyhangúan mondták, hogy nincs semmilyen szaktudásuk, hanem többtucat dologhoz értenek "egy kicsit". Az ő szavukkal érve "megvan a seggtörlő"!

Tehát mondhatjuk, hogy az egyetem után sem lettek munkaképes embek. (Ezt úgy értem, hogy nem lett eladható tudásuk. Semmilyen) Akkor mit is ért ez a pár év? Pl. megtanult az egyetemista kurva jól csalni! Kvázi Lófaszt!.

Felhozok egy sztorit az életemből, hátha hasonlóan jártál...
Én 15 éves koromban döbbentem rá arra, hogy a középiskolával semmire nem megyek majd az életben. Minden, amit itt tanítanak fölösleges. A mai eszemmel tudom, hogy megközelítőleg az összes leadott tananyagnak az 5-10%-a valóban jól jött, mert viszonylag könnyen megtanultam a szakmámat. Tehát rájöttem, hogy ez az egész csak egy rohadt időhúzás, egy szenvedés az egész. Akkor már tudtam, hogy ki leszek, hogy mivel fogok foglalkozni, és tudtam, hogy ez a sok szar, amit itt tanítanak, az mind mind fölösleges. Az érettségi után álltam a kezemben a papírral, és döbbenten realizáltam, hogy QURVÁRA SEMMIHEZ NEM ÉRTEK! Nem tudok dolgozni, pedig 16 éves korom óta dolgozni akartam a szakmámban.

Szóval az ember az érettségi után még tényleg nem ért semmihez. Nyilván nem akar élete végéig adatrögzítő lenni, ezért elmegy valami szakmát szerezni. Elmegy egyetemre, annak reményében, hogy magas szinten megtanulhat egy szakmát.
Az egyetemen ugye szintén nem tanul meg semmilyen szakmát. Akkor hogy a picsába lehet szaktudást szerezni?  -- Otthon vagy tanfolyamon...

Bizonytalanság? Hát ezek a szerencsétlen eltévedt emberek miben lehetnének biztosak? Max. abban, hogy péntek este KO-ig sör a haverokkal... 

Nos tök fasza, járod ugye a sok dzsuva iskolát, mert papír nélkül nem lesz melód, de amikor kikerülsz a suliból, akkor fosol, mert nem értesz semmihez. Ez egy gyönyörű rendszer mi?

Hol az összeesküvés?

Most ez sci-fi lesz, de lexarom. A lényeg az, hogy buta maradjál, manipulálható, megvezethető, és úgy egyébként dögölj meg. Ha nem az lenne a rendszer lényege, hogy dögölj meg, akkor miért döglik bele a legtöbb ember?...
Először is elérik azt, hogy azt hidd, csak diplomával lehet jó állásod. Megvannak a megfelelő módszerek ennek elérésére. Szépen becsöpögtették a társadalomba ezt a hamis adatot. Ez épp ugyan olyan hazugság, mit az, hogy a nőnek az a jó az ágyban, ha 30 centis faszod van, ez alatt meg se próbálj szeretkezni.
Mivel a legtöbben már megették ezt a hazugságot, így valósággá vált. Szép munka!

Másodszor tönkrebasszák az oktatási rendszert!
Nagyon sok fölösleges dolgot erőltetnek beléd, megbüntetnek, ha nem vagy képes megtanulni őket. Ezzel elveszik a kedved a tanulástól, a tanulásra úgy gondolsz, mint egy teherre és nem mellesleg csökkenti az IQ-dat az a sok meg nem értés, amit az iskolában gyűjtesz össze. Gyakorlatilag mára megszűnt az ún. gyakorlati oktatás. Csak elméletekkel találkozol. Úgy kerülsz ki az iskolákból, hogy semmihez nem értesz, és utálsz tanulni.

Na ezek körülmények mellett kell beállni a csatasorba! Van esélyed győzni?... A rendszer olyan szépen fel van építve ellenünk, hogy már gyermekként hazavágnak az iskolákkal, hogy esélyünk se legyek egy sikeres életet összehozni.

Aha, ez szép és jó, akár még igaz is lehet, de mit lehet tenni?
Ha javasolhatok valamit, akkor hagyd a picsába az egyetemet, hacsak nem orvos vagy hídépítő mérnök akarsz lenni... Ha eddig még nem találtad ki, hogy mivel akarod a kenyered keresni, akkor gyorsan találd ki. Nézz szét, hogy létezik-e olyan képzés, tanfolyam vagy bármi, ami speciálisan arra képez ki, amivé válni szeretnél. Tanulj, és dolgozz!

De papír nélkül akkor sem fog menni!
Egy szart nem! Jómagam egy éve dolgozom főállású programozóként, és nem végeztem informatikai, vagy programozói szakot semmilyen egyetemen. A nettó fizum közelebb van a 200-hoz, mint a 150-hez, és nagyon megbecsülnek. 15 hónapon belül háromszor kaptam fizetésemelést. Egy "A" kategóriás irodaházban dolgozom, bőven jobb, mint "megfelelő" körülmények között. A kollégákak bátran nevezem a barátaimnak - tűzbe tenném a kezem bármelyikért. Jah igen, 21 éves vagyok, és nincs diplomám. Elvégeztem egy másfél hónapos programozó tanfolyamot, ahol a záróvizsgára úgy mentem el, hogy már ennél a cégnél dolgoztam. Van egy érettségim, egy középfokú angolom, meg ez az oklevelem. Mondhatni, nem vagyok magasan iskolázva - viszont profi vagyok a szakmámban.
Nos nyilván vannak emberek, akik ennél sokkal jobb körülmények között, sokkal több pénzért dolgoznak, mert diplomájuk van. De azért valljuk be, ez sem rossz!

Szerezz valódi tudást, és termelj!

4 komment

Csere

2009.08.04. 00:12 Holy87

Hétfő délutáni gondolatok - egy szomorú sztorit hallottam, és éreztem, hogy nekem bezony írnom kell a cseréről.

Kezdjük azzal, hogy felvázolok egy-két szitut:
Biztos láttatok már olyan elkényeztetett gyermeket, aki annak tetejében, hogy életében még egy szöget sem rakott arrébb, nagyon szemtelen. Mindent megkap anyagilag, a szülőket pedig kizsigereli idegileg, lázad ellenük és "utálja" őket. De hát miért? A szülők kedves emberek, tényleg mindent megtesznek a szaros kölökért, azt pedig egyre nagyobbakat rúg beléjük.
Biztos láttatok/hallottatok már olyan nőről, aki az utolsó forintra leveszi a balek fasziját, anyagilat és érzelmileg kifacsarja, mint egy rongyot, kap új ruhát, kap ágyba reggelit, és mégis egyre vadabbul támadja, egyre ellenségesebb lesz a faszival. Látszólag a csóka tök normálisan viselkedik, mindent megad, amire egy épeszű nő csak vágyhat, de a nő mégis úgy bánik vele, mint egy ronggyal. A nő nem dolgozik, csak néha ad a fickónak egy V-t.
Az ilyen nőkről az a megfigyelésem, hogy a világon mindenbe belekötnek, amit a faszi csinál, minden rossz amit a fickó tesz, vagy nem tesz. Látszólag semmi okuk erre. Tényleg ki van nyalva a seggük.

Soksok ilyet hallottunk már, neadjisten meg is éltünk pár ilyen nőt... :)
De miért van ez?

Még gyermekkoromban az apám árult el egy titkot az életről - az az ember, aki mindig csak kap és soha nem ad, előbb-utóbb "segítője" ellen fog fordulni, meg fogja támadni őt.

De miért? Ez nem logikus! 

Logikus ez, csak még egy adatra szükség van: Az ember alapvetően jó!
Mivel alapvetően jó, ezért pontosan tudja legbelül, hogy nincsen rendben az, hogy ő mindig csak kap, és soha nem ad cserét. Sajnos arra képtelen, hogy rendbehozza a cseréjét, ezért mit fog tenni, hogy fenttartsa az egyensúlyt? Eltaláltad, elpusztítja azt, akitől "azt a sokat" kapja, akinek nem tud cserét adni. Rombolni fog mindenkit, akivel nincs rendben a cseréje, egyszerűen azért, mert így az a másik már nem tud adni, nem tud tovább romlani a cseréje, nem romlik tovább a lelkiismerete.

A szomorú az, hogy a jóindulatú, de buta embert nem tudja ezt, és az ilyen pusztító magatartásokra úgy reagál, hogy még többet kezd el adni. Pl.: az apuka vesz a gyereknek még egy játékot, hogy a gyerek kicsit jobban kedvelje, kedvesebb legyen hozzá a gyerek. A fickó ajándékot visz a nőnek, mert a nő viselkedése erre késztetni. Azt hiszi, hogy a nő haragszik rá, vagy nem szereti és ezért bánik így vele.

Ezek a dolgok sajnos csak rontják a problémát, mert a probléma nem az, hogy túl keveset adtak, hanem "ellenkezőleg". A baj ott van, hogy nem követelték meg a cserét.
Persze srácok, én tudom, hogy jó dolog lovagnak lenni, én is szeretek néha lovagot játszani és sokszor nehezen állom meg, de ha tényleg kell az a nő, akkor igenis engedd meg neki, hogy néha ő fizetsen, így rendben lesz a cseréje. /vagy a randi végén legalább cumizzon má' le há' nem? -- röhögni fogsz, de ez is egyfajta csere.../

Van itt még egy példa. Vegyünk egy alkalmazottat, aki nem teljesít megfelelően a munkahelyén, de felveszi rendesen a bérét, és nem igazán veszik észre mások, hogy a fickó teljesítményével nincs minden rendben. Nem feltétlenül lustaságból nem dolgozik, lehet, hogy csak nincs meg a megfelelő szaktudása, otthoni problémái vannak, ami miatt stresszes, vagy akármi.
Erre ugye mondhatnánk azt is, hogy az illető túl van fizetve, hiszen az elvégzett munka nincs egyensúlyban a felvett fizuval. Ennek az embernek tehát nincs rendben a cseréje. Szerintem aki már dolgozott együtt más emberekkel, az már látott ilyet.
Na ez az ember először szarul fogja magát érezni, majd a végén ott fogja hagyni a melóhelyét. Tapasztalataim alapján 2 féle képpen távoznak ezek az emberek.
Van olyan, aki hangosan támad, és állítja, hogy ez egy szar munkahely, egy köcsög a főnök, gecik a kollégák satöbbi. Ez a megtámadós típus.
A másik típus csendben feláll, és mindenki más számára érthetetlenül, otthagyja a céget. Egyik napról a másikra közli, hogy már nem érzi jól magát ezen a helyen, nem elégedett már ezzel a munkával stbstb "kifogás.txt". A családja, barátai, kollégái értetlenül állnak a dolog felett, nem értik, hogy miért hagy ott egy ilyen jól fizető, minden szempontot kielégítő állást.
Egész egyszerűen "túl jó" neki ez a munka, nem érdemel ennyit, mert nincsen rendben a cseréje.
Véleménye szerint ez az ember még az utolsó pillanatban is "megmenthető". Mindössze el kell érni, hogy rendbetegye a cseréjét a céggel. 

Dávid, ez qrva hülyén hangzik, miért érezné magát szarul attól, hogy úgy keres sokat, hogy nem szakad meg?

Hogy esett az a péntek esti sör, ami mögött 5 nap kőkemény meló volt, amiben vért izzadtál, de elkészült végre?
Hogy esett az a péntek esti sör, ami mögött egy olyan hét volt, melyről tudod, hogy csak 40%-osan hajtottad magad?

Most ezt a dolgot nem akarom ennél részletesebben leírni, mert 0:22 van, de lesz folytatás.

Ha van az életedben olyan ember, aki sokat kap,  de nem ad vissza, akinek nincs rendben a cseréje feléd, vagy mások felé, akkor ÉRD EL, HOGY RENDBE TEGYE A CSERÉJÉT!
(Érd el, hogy fektetsen ugyan annyi energiát a Te és mások túlélésébe, mint amennyit Te és mások fektettek az övébe)
Nagyon fontos, hogy neki kell azt éreznie, hogy mostmár rendben van a cseréje, csak akkor tud elfogadni többet. Ha segítesz neki, hidd el, szörnyen hálás lesz, nagyon meg fog könnyebbülni és nem utolsó sorban rendeződik a viszonyotok, vagy rendeződik a viszony másokkal. Ez az ember vissza fogja nyerni az önbecsülését. Engedd ezt meg neki, segíts neki ebben!

Ezek tudatában elmodnok mégegy véleményt. A legtöbb szülő, akinek ilyen gyermeke van, ott bassza el, hogy soha nem várták el, vagy egész egyszerűen soha nem engedték meg a kölöknek, hogy adjon cserét. Soha nem kellett elmosogatnia, vagy soha nem engedték meg neki, hogy ő főzze meg a vasárnapi ebédet.
Sokan tudjuk, hogy milyen érzés az, hogy azért van neked otthon KUSS, mert anyagilag zsebre vagy vágva. Azért nem vagy tök szabad otthon, mert valakinek jogot adtál arra, hogy parancsoljon neked, hiszen sokat kapsz tőle. Ha megfelelő lenne a cseréd, akkor senki nem vágna zsebre senkit. Ha kifizetnéd a családfőnek a te mindennapos életbenmaradásod árát (a villanyszámla rád eső részétől kezdve az utolsó kifliig), akkor olyan szabadságban lenne részed, mint amiben nekem van egy éve. Előtte zsebre voltam vágva. ;)

Add meg a cserét és meglátod milyen jó lesz! :)
Jah igen, küldd tovább ezt az üzenetet minden ismerősödnek, vagy különben atombombát vágnak egy éhező ország árvaházára... Terveim szerint a következő post a körlevelekről szól majd.

Szép napot!

5 komment

Emberek megítélése

2009.08.03. 00:10 Holy87

Ez első blogbejegyzésem (holysplayground.blog.hu/2009/07/30/az_msn_szokasaimrol) kiverte egy ismerősömnél a biztosítékot, konkrétan ezt írta msn-en: 

"oké, akkor ennek tudatában töröllek a picsába. innen is, telefonból is."

Nos írtam neki egy olyan e-mailt, melyben megpróbáltam rávilágítani egy-két dologra, s a viszonyomra ővele. Ebben az e-mailben jött fel egy gondolat, mely a mai blogpost címét adja.

Mi alapján ítélünk meg egy embert? Változik-e a megítélésünk? Ha változik, akkor milyen hamar?  Ezekről írok a saját szemszögemből!
Ez most erőteljesen vitaindító írás lesz, hiszen ezt a világon mindenki másképp írná meg. Nem célom a vita.

 

Mi alapján: szeretném azt hinni, hogy tudok objektív lenni egy ember megítélését illetően. Nem tudok teljes mértékben, de talán jobban, mint sokan mások. Amikor sikerül objektívan döntenem valakiről (ő jó ember, ő rossz), akkor tökéletesen figyelmen kívül hagyok mindent, amit önmagáról állít. Hagyom, hogy mindent elmeséljenek a tettek. Néha belekérdezek abba, hogy hogyan viselkedett bizonyos szitukban, de ezt is figyelmen kívül hagyom. Az emberek szeretnek jó benyomást kelteni /nem csak az első alkalommal/, s ilyenkor hajlamosak szépíteni a tetteiket, vagy egész egyszerűen hazudnak arról, hogy mit tettek. Van néhány dolog, ami alapján kerek perec meg tudsz vizsgálni egy embert. Kérdezd a családjáról, a főnökéről, a jövőjéről stb. Vizsgáld meg, hogy valójában mik ennek az embernek a tettei. Sok jót hallhatsz majd róla, miközben mesél magáról, de a tettek számítanak.

Na nézzünk már erre egy példát! Valami hasonlót írtam az említett ímélben: 

dumálsz egy lánnyal, ismerkedtek - elmondja, hogy mennyire szereti a gyerekeket, nagy családot szeretne majd, mennyire szereti a szüleit... csupa szimpatikus dolgot. Tök megfog az egész. Majd megtudod, hogy a csajszi lop otthonról, hogy elmenjen szívni a haverokkal, hébehóba csalja a fasziját, és gyűlöli az öccsét. Na ez ő valójában. Ezek a tettek.
Ezek után is szimpatikus? Nekem nem...
De hát ezek a tettem megmagyarázhatóak! Attól ő még lehet egy jó ember! Ja persze, biztos nehéz volt neki, és különben is mindenért a körülmények a felelősek. Lehet, hogy így van. Viszont neki minden nap megvan a lehetősége, hogy jobb emberré válják. 

Másik példa: ott az a nyámnyila ember, aki állítja, hogy akar melózni, de "nem jön össze". Mindig van egy kifogás a melóhellyel kapcsolatban, hogy miért nem dolgozik, valami soha nem klappol... De azért kéne egy meló. Számtalan kifogást hallottunk már. "Nincs hozzá papírom. Ez a hely messze van. Azt hallottam, hogy itt egy köcsög a főnök. Nem találtam egy normális helyet. Manapság nagyon nehéz munkát találni." Blabla süket duma. Akarni kell f@szom! Ez az ember állítja, hogy mennyire szeretne dolgozni, de egy szöget nem tesz arrébb azért a qrva munkáért. Én is ezt csináltam 16 éves koromban. Nem akartam dolgozni, de a pénz jó lett volna. Mindent meg tudtam magyarázni én is... :) Bárki elhitte volna, hogy én dolgozni akarok, de a tettek elmaradtak, mert nem volt mögöttük szándék.

Másik példa: van itt ez a csak, akit még nem ismerek. Elég csendes lányka, de azért én dumálni akarok vele. Na kiderül, hogy a lányzó a csillagokat lehozza az égről a párjának, jó kapcsolatot tart fent anyukával, apukával, egyébként szeret táncolni (bajnok), kiköltözött hosszabb időre külföldre hót egyedül, hazajött, az összemelózott pénzből lett lakás, lett kocsi, nemrég nyert egy tudományos versenyt egy kutatásával... Sorolhatnám. Látszik, hogy van élni akarás? Látszik, hogy nyomja az életet? Teker, akar? IGEN!

Vizsgáld meg a személy statisztikáját. 

Akkor ha tanácsolhatok valamit: csak a tettei alapján ítélj meg valakit, szard le, hogy mit mond! MIT TESZ? Annak lesz nyoma ebben a fizikai világban...

Amitől képtelen vagyok objektívan megvizsgálni valakit:
Vegyük alapul az első példát. A lány, aki lop otthon. Láthatjuk, hogy nem igazán él olyan életet, melyet a gyerekednek szánnál, vagy amelyre te büszke lennél. De tegyük fel, hogy ezt a lányt 15 éve, gyermekkorodtól kezdve ismered, s barátod. Veled mindig jó volt, veled sosem baszott ki, nem árult el, mindig meghallgatta, ha valami bajod volt. Barátnak jó! S ez az amire neked szükséged van tőle. De ugyan ez a lány otthon egy tolvaj, egy lusta semmirekellő, drogozik, s félrekúr a párkapcsolatában. De hisz a barátom! Szemet húnyok, mert nem tudom eldobni ezt a rongyot...

Változik-e a megítélésünk? 

Fuh nekem elég könnyen... :) Néha elég egy kis adatot megtudnom valakiről, s megy a "rosszemberkalapba" Pl volt olyan ismerősöm, akit ismertem jó 5 évig, és egy korrekt srácnak tartottam, jóban is voltunk, összejártunk inni stb.. Egyszer elmesélte a társaságban, akikkel összejátunk, hogy lop a melóhelyéről napi sokezer forintot. Érvelt, hogy miért teszi, és sokakat meggyőzött, hogy jogosan emeli el naponta a lét. 1 perc alatt rombolta le a róla alkotott képemet. rosszemberkalap
Másik pl.: volt egy csinos csajszi, akit megismertem pár éve. Napi szinten dumáltunk stbstb, néha csaptam a szelet neki, mert azt szerettük :), néha lelkiztünk (ez de buzis C: ), egyszóval tényleg jóban voltunk. 2 éve ismertem már. A lányzónak volt egy sokéves kapcsolata, mely az elmesélése alapján már régóta nem az igazi. Bekerül hősünk egy brigádba, ahol kivillantotta foga fehérjét - félrekúrt... Nem ilyennek ismertem meg, mert a jelek szerint nem ismertem meg őt igazán. Én állítom (habár ez csak rágalom), hogy ha korábban lett volna erre lehetősége, akkor korábban csalja meg a párját. rosszemberkalap

Ha változik, akkor milyen hamar? ez is elég változó. A fenti példák 3 másodpercekről szólnak, de vannak emberek, akik évekig tudtak hülyíteni, mert mindig elhittem nekik, hogy ők valójába nem olyanok, mint amilyen tetteket visznek véghez! bezony köcsög! :)
Erre tudod ki képes? Az aki egyszerűen már olyan hihetetlenül nagyokat basz bele az arcodba, hogy nem hiszed el, hogy szándékos volt! Nem hiszed el, hogy emberek tényleg ennyire gecik tudnak lenni. Azt hiszed, hogy véletlenül, vagy csak egyszer fordult elő, és elhiszed a magyarázkodást, meg azt, hogy holnaptól ő már nem olyan lesz! Egy kalap szart! Bezony köcsög!

Elnézést kell kérjek, kicsit felment a pumpa :) (sok a szar a múltban ;) 
Ezek nagyon veszéles emberek. Gyönyörű szép a cukormáz (pl egy jó bőr nöci), de méreg van alatta. Ezek az emberek abból élnek (nem feltétlenül pénzre gondolok), hogy leszopják az energiádat, s a hihetetlenség árnyékába bújnak. Nem hiszed el, hogy egy ilyen gyönyörű nő, tényleg ennyire geci! :)

Szólj hozzá!

Az MSN szokásaimról

2009.07.30. 20:26 Holy87

Nos először is szevasztok!

Egy jó ideje mocorgott már a fejemben, hogy meg kéne magyaráznom 1-2 dolgot... Az egyik ilyen dolog az az MSN + Holy. (pontosabban MSN - Holy)

Az első és tán legfontosabb dolog amit el kell magyaráznom az MSN-nel kapcsolatban: nekem az MSN egy üzenetrögzítő, illetve egy telefon pótló. (értsd: ha felhívnálak, megnézem, hogy elérhető vagy-e, s ha igen, akkor inkább rádírok...)

Tán nem vagyok annyira barátságos, mint te - pl nem olvasom más emberek blogját :P - én nem szeretek MSN-en csacsogni a hétköznapokról. Eleve nehézkes arról beszélni, hogy "mi van velem". Kicsit elkanyarodtam. Tehát az MSN egy üzenetrögzítő.

Az állapotokról: megközelítőleg napi 16 órát vagyok fent MSN-en, te ebből talán napi 5 percet látsz. Hogy miért? Rejtve kapcsolódom. Hogy miért? Akikkel napi szinten beszélek MSN-en, azok tudják. Akikel pedig nem, azok általában olyan emberek, akikkel hónapok-évek óta nem találkoztam/beszélgettem. Ezek az emberek sajnos úgy kezdik, hogy "Szia! Mi van veled? Mizújs?" <-- asszem említettem, hogy kivagyok ettől. Hidd el, szívesen elmesélem, hogy mi történt velem 2006 nyár óta, de ezt inkább 3-4-5 sör mellett! Nagyon szeretek beszélni magamról, de NEM MSN-en. Ha úgy találod, hogy tényleg dumálnál velem valamiről, akkor hívj fel, beszéljünk meg egy időpontot, üljünk be vhova, dumáljunk. Ha találkozni nem szeretnél, nem érsz rá, akkor írj egy e-mailt, írd meg, hogy mi van veled, miről akarsz beszélgetni, illetve mire vagy kíváncsi velem kapcsolatban! Válaszolni fogok. Lehet, hogy csak egy hét múlva, de válaszolni fogok. Ezt azért tartom jobbnak, mert meghagyod azt a szabadságomat, hogy akkor kommunikáljak, amikor szeretnék, vagy képes vagyok rá.

Figyu képzeld el a következőt: melóhely -- 35 fok meleg -- határidős meló -- nyomod 1000-el -- 2 MSN ablak nyitva, mert a kollégákkal írásban megy a beszélgetés, mert mindenki zenét hallgat -- 1 barátod megkérdezi MSN-en, hogy melyik alaplap lenne jobb a 18 magos procijához -- egy átlagos ember már eleve nem tud a melóra, a kollégára, a barát alaplapjára figyelni ÉS ekkor rádír egy régi régi cimbora, hogy "Szeva! Rég dumáltunk! Mi van veled?"....

Ilyenkor van az, hogy (belső gondolot: bassza meg de bunkó vagyok, legalább elmondanám neki, h most nem alkalmas) megkeresem az msnablak jobb felső sarkát és lenyomom a bal egérgombot egy qrva szó nélkül.

Na jójó, ez érthető, de hol a p!csában vagyok a hétvégéken? Akkor azért csak nem dolgozom! <--- na ez igaz. A hétvégéken kérlek már fel sem merek menni, mert ott az a soksok ember, akinek megmondtam, hogy "jójó persze majd beszélünk meg minden, csak most épp dolgozom", de mégsem kerestem meg őket. Nos ezzel nincs kedvem konfrontálódni... 

A másik dolog: vazze lehet hogy neked épp aktuális volna, hogy meghallgatsd az életem, vagy elmeséld a tiéd, de attól még, hogy én ott ülök a gép előtt, és látható állapotban vagyok, lehet, hogy én nem érek rá -- nem biztos, hogy dolgozom, de lehet hogy épp játszom, olvasok, netezek, gitározni tanulok, rejszolok stb.

Ez jó ideig működött, hogy egyszerűen "elfoglalt" állapotban voltam mindig. Így szerintem nem kellett megmagyarázni, hogy miért nem válaszolok. Aztán a jóembörök csakcsak irogattak tova... Eldöntöttem hát, hogy inkább elrejtem magam...

Vannak emberek, akiktől egyenesen rettegek MSN-en, csak nincs pofám letiltani őket, illetve túl régóta ismerem őket ahhoz, hogy simán csak azt mondjam nekik, hogy hagyjanak békén örökre. Nem akarnám megbántani őket ezzel.

Néha látlak! Igen, néha látszom. Ha elfoglalt vagyok, az azért van, mert valószínűleg épp fájlt másolok valakivel. Ha nem ezért, akkor azért, mert úgyfelejtettem magam egy másolás után.

Olyan is van, hogy "elérhető" az állapotom. Ilyenkor k!b4szottul unatkozom, és alig várom, hogy vki írjon. Ez nem vicc. Tényleg. (mondjuk asszem 2008-ban csak 2x volt ilyen, 2009-ben pedig még nem volt)

Igyekeztem a valóságot fedni, de ezeken a dolgokon kívül, még soksok bújkál a lelkemben.
Remélem, azért kaptál egy kis képet az MSN szokásaimról.

Ráadás: Így MSN-eztek Ti:

Az élet mindig visszaadja azt, amit raktál bele. Jót is, rosszat is. (erről asszem írok majd egyet!)
Sokszor előforul, hogy fontos dolgot kell megkérdeznem valakitől msn-en. Felmegyek hát, éééés Áhh látom, elérhető a srác! fAszA! Írok. Várok várok várok várok várok... Percek óta várok, és semmi reakció. Baccca meg az ég! Ha nem vagy gépnél, akkor válcsá má státuszt vazzeg! Ki tudok ezen borulni.... Az exem volt olyan vazze, hogy a kislány kettő mobilt hordott magával, és átlagosan a negyedik hívást vette csak fel. Azt hozzáteszem, hogy az arány csak akkor volt ilyen jó, hogyha tudta, hogy perceken belül hívni fogom... :) girls... Ennek oka: mind2 telefon a táskában volt. <-- "Dehát vazze kicsim, üres mindkét nadrágzsebed, miért nem rakod oda?" <-- "Igen, mert ha zsebreteszem, akkor túl kidudorodik a zseb és nem szép." ASDASDASD.... (ASD = :A :S :D)
Sry kicsit eltértem a témától. Szokd meg, mert ilyenek lesznek...

Van MSN-en egy olyan állatfaj, aki "szereti a szmájlikat". Szerintem már te is találkoztál ezzel a fajjal.  Ír a srác egy mondatot, de neked 1 qrva betű sem jelenik meg a képernyőn, mert a hülyegyerek úgy teleb4szta magát szmájlikkal, hogy minden szótagra valami gyökér kép jelenik meg. Az öcsém is ennek hódolt egy ideig, de megmondtam neki, hogy vagy most kikapcsolja a szmájlikat, vagy bezárom az ablakot. Én nem fogok vazze azon molyolni, hogy mi a fenét akartál nekem mondani... :)

Másik: vannak az MSN Plus-os srácok. Mániájuk, hogy a nevüket színezik, vastaggá és döltté teszik. Világ életemben gyűlöltem az MSN Plust (egyszerűen nekem az msn nem arra van, hogy villogjak a soksok plusz fícsörrel...) Nos ezek a srácok továbbá előszeretettel nyomját tele a nevüket válogatott smájlikkal. Mindennek eredménye: akinek nincs MSN Plussa, és nem piszkálja el a nevek megjelenését, az egy gyönyörű kódsorozatot lát a srác nevének helyén.
pl.: [c=4][b]RockJoe3[/c] | (H)Prison Break(H) End of the story... :([/b] <-- és most ez még nagyon lightos volt...
 

 

6 komment

süti beállítások módosítása