Hétfő délutáni gondolatok - egy szomorú sztorit hallottam, és éreztem, hogy nekem bezony írnom kell a cseréről.

Kezdjük azzal, hogy felvázolok egy-két szitut:
Biztos láttatok már olyan elkényeztetett gyermeket, aki annak tetejében, hogy életében még egy szöget sem rakott arrébb, nagyon szemtelen. Mindent megkap anyagilag, a szülőket pedig kizsigereli idegileg, lázad ellenük és "utálja" őket. De hát miért? A szülők kedves emberek, tényleg mindent megtesznek a szaros kölökért, azt pedig egyre nagyobbakat rúg beléjük.
Biztos láttatok/hallottatok már olyan nőről, aki az utolsó forintra leveszi a balek fasziját, anyagilat és érzelmileg kifacsarja, mint egy rongyot, kap új ruhát, kap ágyba reggelit, és mégis egyre vadabbul támadja, egyre ellenségesebb lesz a faszival. Látszólag a csóka tök normálisan viselkedik, mindent megad, amire egy épeszű nő csak vágyhat, de a nő mégis úgy bánik vele, mint egy ronggyal. A nő nem dolgozik, csak néha ad a fickónak egy V-t.
Az ilyen nőkről az a megfigyelésem, hogy a világon mindenbe belekötnek, amit a faszi csinál, minden rossz amit a fickó tesz, vagy nem tesz. Látszólag semmi okuk erre. Tényleg ki van nyalva a seggük.

Soksok ilyet hallottunk már, neadjisten meg is éltünk pár ilyen nőt... :)
De miért van ez?

Még gyermekkoromban az apám árult el egy titkot az életről - az az ember, aki mindig csak kap és soha nem ad, előbb-utóbb "segítője" ellen fog fordulni, meg fogja támadni őt.

De miért? Ez nem logikus! 

Logikus ez, csak még egy adatra szükség van: Az ember alapvetően jó!
Mivel alapvetően jó, ezért pontosan tudja legbelül, hogy nincsen rendben az, hogy ő mindig csak kap, és soha nem ad cserét. Sajnos arra képtelen, hogy rendbehozza a cseréjét, ezért mit fog tenni, hogy fenttartsa az egyensúlyt? Eltaláltad, elpusztítja azt, akitől "azt a sokat" kapja, akinek nem tud cserét adni. Rombolni fog mindenkit, akivel nincs rendben a cseréje, egyszerűen azért, mert így az a másik már nem tud adni, nem tud tovább romlani a cseréje, nem romlik tovább a lelkiismerete.

A szomorú az, hogy a jóindulatú, de buta embert nem tudja ezt, és az ilyen pusztító magatartásokra úgy reagál, hogy még többet kezd el adni. Pl.: az apuka vesz a gyereknek még egy játékot, hogy a gyerek kicsit jobban kedvelje, kedvesebb legyen hozzá a gyerek. A fickó ajándékot visz a nőnek, mert a nő viselkedése erre késztetni. Azt hiszi, hogy a nő haragszik rá, vagy nem szereti és ezért bánik így vele.

Ezek a dolgok sajnos csak rontják a problémát, mert a probléma nem az, hogy túl keveset adtak, hanem "ellenkezőleg". A baj ott van, hogy nem követelték meg a cserét.
Persze srácok, én tudom, hogy jó dolog lovagnak lenni, én is szeretek néha lovagot játszani és sokszor nehezen állom meg, de ha tényleg kell az a nő, akkor igenis engedd meg neki, hogy néha ő fizetsen, így rendben lesz a cseréje. /vagy a randi végén legalább cumizzon má' le há' nem? -- röhögni fogsz, de ez is egyfajta csere.../

Van itt még egy példa. Vegyünk egy alkalmazottat, aki nem teljesít megfelelően a munkahelyén, de felveszi rendesen a bérét, és nem igazán veszik észre mások, hogy a fickó teljesítményével nincs minden rendben. Nem feltétlenül lustaságból nem dolgozik, lehet, hogy csak nincs meg a megfelelő szaktudása, otthoni problémái vannak, ami miatt stresszes, vagy akármi.
Erre ugye mondhatnánk azt is, hogy az illető túl van fizetve, hiszen az elvégzett munka nincs egyensúlyban a felvett fizuval. Ennek az embernek tehát nincs rendben a cseréje. Szerintem aki már dolgozott együtt más emberekkel, az már látott ilyet.
Na ez az ember először szarul fogja magát érezni, majd a végén ott fogja hagyni a melóhelyét. Tapasztalataim alapján 2 féle képpen távoznak ezek az emberek.
Van olyan, aki hangosan támad, és állítja, hogy ez egy szar munkahely, egy köcsög a főnök, gecik a kollégák satöbbi. Ez a megtámadós típus.
A másik típus csendben feláll, és mindenki más számára érthetetlenül, otthagyja a céget. Egyik napról a másikra közli, hogy már nem érzi jól magát ezen a helyen, nem elégedett már ezzel a munkával stbstb "kifogás.txt". A családja, barátai, kollégái értetlenül állnak a dolog felett, nem értik, hogy miért hagy ott egy ilyen jól fizető, minden szempontot kielégítő állást.
Egész egyszerűen "túl jó" neki ez a munka, nem érdemel ennyit, mert nincsen rendben a cseréje.
Véleménye szerint ez az ember még az utolsó pillanatban is "megmenthető". Mindössze el kell érni, hogy rendbetegye a cseréjét a céggel. 

Dávid, ez qrva hülyén hangzik, miért érezné magát szarul attól, hogy úgy keres sokat, hogy nem szakad meg?

Hogy esett az a péntek esti sör, ami mögött 5 nap kőkemény meló volt, amiben vért izzadtál, de elkészült végre?
Hogy esett az a péntek esti sör, ami mögött egy olyan hét volt, melyről tudod, hogy csak 40%-osan hajtottad magad?

Most ezt a dolgot nem akarom ennél részletesebben leírni, mert 0:22 van, de lesz folytatás.

Ha van az életedben olyan ember, aki sokat kap,  de nem ad vissza, akinek nincs rendben a cseréje feléd, vagy mások felé, akkor ÉRD EL, HOGY RENDBE TEGYE A CSERÉJÉT!
(Érd el, hogy fektetsen ugyan annyi energiát a Te és mások túlélésébe, mint amennyit Te és mások fektettek az övébe)
Nagyon fontos, hogy neki kell azt éreznie, hogy mostmár rendben van a cseréje, csak akkor tud elfogadni többet. Ha segítesz neki, hidd el, szörnyen hálás lesz, nagyon meg fog könnyebbülni és nem utolsó sorban rendeződik a viszonyotok, vagy rendeződik a viszony másokkal. Ez az ember vissza fogja nyerni az önbecsülését. Engedd ezt meg neki, segíts neki ebben!

Ezek tudatában elmodnok mégegy véleményt. A legtöbb szülő, akinek ilyen gyermeke van, ott bassza el, hogy soha nem várták el, vagy egész egyszerűen soha nem engedték meg a kölöknek, hogy adjon cserét. Soha nem kellett elmosogatnia, vagy soha nem engedték meg neki, hogy ő főzze meg a vasárnapi ebédet.
Sokan tudjuk, hogy milyen érzés az, hogy azért van neked otthon KUSS, mert anyagilag zsebre vagy vágva. Azért nem vagy tök szabad otthon, mert valakinek jogot adtál arra, hogy parancsoljon neked, hiszen sokat kapsz tőle. Ha megfelelő lenne a cseréd, akkor senki nem vágna zsebre senkit. Ha kifizetnéd a családfőnek a te mindennapos életbenmaradásod árát (a villanyszámla rád eső részétől kezdve az utolsó kifliig), akkor olyan szabadságban lenne részed, mint amiben nekem van egy éve. Előtte zsebre voltam vágva. ;)

Add meg a cserét és meglátod milyen jó lesz! :)
Jah igen, küldd tovább ezt az üzenetet minden ismerősödnek, vagy különben atombombát vágnak egy éhező ország árvaházára... Terveim szerint a következő post a körlevelekről szól majd.

Szép napot!