A hétvégén egy kedves barátom segített ráébrednem, hogy nem kicsit, hanem kurvára őrült módon működtem az életem egy bizonyos területén. Hogy hogyan jutottam el idáig, azt fedje homály. Lássuk!

Játsszunk egy játékot!

A játék célja az, hogy kinyírjuk egymást. Úgy igazán. Nem az a lényeg, hogy a tested meghaljon, hanem az, hogy mentálisan egy darab szarrá válj.

A test halála az egy piti dolog - majd lesz másik, de elméd az csak egy van. Hopp, elköptem magam - nem vagyok materialista. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Materializmus)
Nem isten(ek)ben hiszek, vagy "sorsban", s nem is valamilyen általunk befolyásolhatatlan, felettünk álló erőben, hanem az emberi lélek létezésében. Ez vagy te, ez vagyok én, s más emberek is ezek. (egyéb iránt jó érzés tudni azt, hogy általában nem agyak beszélgetnek, hanem szellemi lények emberi testben...)

Szóval a test halála egy piti dolog, nem okoz maradandó károsodást (gondolatmenetem szerint), viszont ha valakinek sikerül az elméjét lezúzni, na az jódarabig nem áll fel. Ha már játszunk, játsszunk nagyban! Nem?

Na de mi kell ahhoz, hogy kárt tegyél egy másik szellemi lényben? Nos a testeddel nem fogsz tudni kárt tenni benne, de még csak a máshogy sem. Egyedül ő képes degradálni önmagát. Tehát mit kell tenni? El kell érni, hogy degradálja le önmagát.
Na jó, de azt hogy?
Egy nagyon jó módszert találtam erre - érd el, hogy ártson neked! Ha lehet minnél többet, minnél többször, minnél nagyobbakat!
Ház egy egy faszság! Attól ő miért menne tökre?
Elmélet: az ember alapvetően jó. Az alap természete a "jó", s nagyon kínosan ügyel arra, hogy az "adott jó" és a "kapott jó", valamint az "adott rossz" és a "kapott rossz" balanszban legyen. Pl.: megfigyelhető, hogy egy igazán becsületes emberrel egyszerűen nem történnek rossz dolgok...
Az az ember, aki etikátlanul viselkedik, megszopatja önmagát. A dolgok majd úgy alakulnak, hogy szopni fog. (a dolgok természetesen nem önmaguktól alakulnak úgy...)
Az ember, aki nem tudásából adódóan hibákat követ el egy adott területen, inkább felhagy az adott területen való mozgással, nehogy több hibát követhetsen el.
Az ember, aki rossz dolgokra használja egy bizonyos képességét, el fogja veszíteni azt a képességét, nehogy árthasson vele.
Ezek a dolgok mind-mind megfigyelhetőek, akár a saját életedben is. Egy oka van eme jelenségeknek: az ember alapvetően jó.

Nos tehát érjük el, hogy az "ellenfelünk" megszopasson bennünket, s ebben a pillanatban meg fogja büntetni önmagát ezért. Kisebb, kevesebb lett a másik? IGEN!
Akkor a módszer működik.

Beláthatjuk, hogy a játék IGAZÁN ŐRÜLT, s józan ésszel gondolkodva nincs győztes. Ha viszont kellően aberráltan gondolkozunk, akkor "csak az számít, hogy én nyerjek". Az állítólagos "győztes"  megközelítőleg csak pillanatokig "örülhet", mert utána ő is megdöglik - vagy a fájdalomtől, melyet begyűjtött a másiktól, vagy önmagával végez, miután ránéz arra, hogy épp kinyírt valakit. (tudod, ő is alapvetően jó!)

Na én pár évvel ezelőtt szereztem egy optimális játszótársat, akivel szopattuk egymást kő keményen :) A játékot nem tudatosan játszottam, rabjává váltam, s közben azt sem tudtam, hogy mit is csinálok. Azt éreztem, hogy valami nincs rendben velem, de nem tudtam megmondani, hogy mi az. A hétvégén rájöttem, és kurvára megkönnyebbültem, amikor felismertem, hogy mit is játszom. 

Akkor ezennel hivatalosan is kiszállok a játékból!

GAME OVER